Azt�n m�snap hazamentem sz�l�falumba. M�r nagyon v�rtam, ritk�n jutok el egy eg�sz napra, b�rmennyire is im�dom azt a falut.
D�lut�n azt�n els�t�ltam a strand el�tt, v�gig az �ton, azt�n meg�ltam az �t v�g�n...
Azt, amit akkor ott �reztem, az ellens�gemnek sem k�v�nom. D�hos voltam - r�tok, ugyanakkor szomor�, �s f�jt a tehetetlens�g
B�kksz�kiek, b�kksz�kiek, hogy hagyhatt�tok ezt megt�rt�nni?
Ez k�kem�ny t�rd�f�s volt...
M��t, "pusztas�g" az orsz�g legszebb parkerd�j�nek a hely�n...
"Eur�pa itt �p�l..." Milyen �ron? Ez t�l dr�ga...

Mostan�ban ritk�n mondom ki els�re, amit gondolok, de most kiv�telt teszek, ott, akkor, abban a pillanatban azt k�v�ntam, hogy akinek ehhez k�ze volt, �s b�rmi el�nye - ak�r p�nz, ak�r m�s - sz�rmazott bel�le, az k�ltse patik�ra annak a dupl�j�t. Mindegy, hogy ismer�s, bar�t, k�zeli vagy t�voli rokonom... �s ezt most, n�h�ny nappal k�s�bb is �gy gondolom.

Hogy mi�rt? Akik eml�kszenek r�m k�z�letek, azok tudj�k, hogy engem soha nem l�ttak m�g szomor�nak sem, nemhogy s�rni.
Most el�rulom, nem v�letlen, az�rt nem l�tott senki,, mert ha b�rmi b�ntott, abba az erd�be menek�ltem, egyszer-k�tszer ott s�rtam ki a lelkem...
Lehet, hogy akad olyan is, aki tudja mi�rt.
Annak az erd�nek a f�i t�bbet tudtak r�lam, mint b�rki, bele�rtve a sz�leimet is.

Most m�r �rtitek?

�s egy kis b�ntudat-�breszt�, ugye eml�keztek m�g arra a t�bl�ra?